A kezelés hatása a szervezetre

Betűméret változtatás:

levegos

Külső behatásra (ütésre) a sejt első reakciója, hogy megremeg a sejtfala.

A váltakozó polaritású erőtér impulzusai áthatolnak a szöveteken, és a sejtfalat meghatározott ütemben állandó rezgésre kényszerítik.

Ez a hatás bizonyos értelemben szünet nélkül „masszírozza" és stimulálja a sejtet.

Az erőtér jelenlétével minden pozitív ion közelebb kerül a sejtfalhoz, a negatív ionok pedig a sejtmag felé szorulnak.

Amikor a beteg sejtet vagy szövetet eltalálja egy ilyen ütéssorozat, az lassan kezd energiával feltöltődni.

Szakmai nyelven: növekszik a ...

potenciálja (mondhatnánk úgy is: a vitalitása).

A megbillent ionegyensúly visszazökken, az energiafelhasználás pedig felgyorsul.

Ettől a külső, „erőszakos" ráhatástól a sejtfal átjárhatósága megnövekszik.

A sejt belsejébe vezető „kapu" kinyílik, ez pedig fokozottabb anyagcserét segít elő.

Amikor ugyanis nyitva áll a „kapu", a tápanyagok könnyebben jutnak be a sejtbe, a salakanyagok pedig gyorsabban távoznak belőle.

Azaz fokozódik az anyagcsere-folyamat.

A sejtek kinyitott „kapuja" azonban nemcsak az anyagcserét, a tápláló, illetve káros anyagok kicserélődését segíti elő, hanem a gyógyszerek sejtbe való bejutását is megkönnyíti.

Ma az idegrendszert tartjuk a szervezet legfejlettebb, legmagasabb szinten vezérlő rendszerének.

Ez befolyásolja az idegeken, a hormonokon keresztül a szervek működését.

Az ingerületátvivő anyagok, a *neurotranszmitterek és a hormonok viszont meglehetősen lassan működnek (néhány perc, pár óra, egy-két nap), az elektronvándorlás, az idegi impulzus is csak kb. 20 m/s sebességgel történik.

 

A kezelést az teszi lehetővé, hogy a testen rengeteg „biológiai ablak", például akupunktúrás pont, pórus stb. van, melyeken keresztül, sőt azokat megkerülve is alacsony erősségű, elektromágneses jeleket lehet bejuttatni a szervekhez, szövetekhez, sejtekhez.

 

separator